A hüvelyesek
A hüvelyesek változatos felhasználású növények. Közös jellemzőjük: egyévesek, lágyszárúak. Termésük változatos megjelenésű, alakú és nagyságú hüvely. Virágjuk különböző színű, jellegzetes pillangós (csónak, vitorla, evező), olykor illatos. Általában önmegtermékenyülők. Gyökerükön gümőcskékben élnek a levegő nitrogénjét megkötő baktériumok, gyökérzetük mélyre hatoló, s a meszet felhozza a talaj felsőbb rétegébe. A levelek rendszerint összetettek: szárnyaltak vagy tenyeresek, lándzsásak. Magvaik nagyok, sok fehérjét, olajat, szénhidrátot raktároznak. Többségükben gazdaságilag igen jelentős fehérjedús élelmiszer, ipari, takarmány- és zöldtrágyanövények. Melegkedvelők, többségük szárazon tenyészik.
Bab – a növény
A bab elnevezés eredetileg egy óvilági fajra, a Vicia fabára, a lóbabra vonatkozott, melyet másképpen disznóbabnak, laposbabnak vagy lóbükkönynek neveznek.
A régészeti és flórakutatások a faj őshazájaként Mexikó és Guatemala 500–1800 m tengerszint feletti területeit jelölik.
A 16. század közepén Amerikából Európába érkező babminták az akkor már ismert Vigna és Vicia nemzetségekről kapták nevüket. A lóbabot ma leginkább Kínában, Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger térségében fogyasztják, nálunk (nyilván…?) főleg állati takarmánynak és zöldtrágyázásra termelik.
A bab élettani hatásai
A valódi babfajok magjait a szójabab kivételével étkezési célokra használják; összetételükben nagyon hasonlóak, viszont étkezési értékük széles határok között változik. A bab fehérjében gazdag, vas, B1- és B2-vitamin-tartalma közepes. Világszerte főzve fogyasztják, friss vagy szárított formában. A veteménybab legtöbb változata vagy 30-75 cm magas, felálló, bokros termetű, vagy 1,2-2,1 m magas, kúszó szárú növény, néhány fontos változat azonban átmeneti jellegű.
A fajták nagymértékben különböznek méretben, alakban, színben és az éretlen termés zsengeségében (szálkamentességében). A szárazbab termesztésre használatos fajták hüvelye általában semmilyen állapotban nem alkalmas friss fogyasztásra. A legtöbb ehető hüvelyű zöldbabfajta viszonylag kevés érett magot hoz, vagy magvaik nem jó minőségűek.
A mag alapszíne a fehértől a zöldön, a sárgán, a sárgásbarnán, a rózsaszínen, a piroson, a barnán és a lilán keresztül egészen a feketéig terjedhet, s számtalan kontrasztmintázat fordulhat elő. A mag alakja a majdnem gömbölyűtől a lapos, a hosszúkás és a vese alakúig terjedhet. A hüvely színe a zöld, a sárga, a piros és a bíbor különböző árnyalatait veheti fel, ezenfelül piros vagy bíbor cirmos is lehet, alakja pedig lapos, kerek, szabályos vagy szabálytalan, egyenes vagy élesen begörbült; hossza 7,5-20 cm, olykor még ennél is több lehet.
A közép- és dél-amerikai eredetű veteménybab (török eredetű, régies elnevezése a paszuly, Phaseolus vulgaris) a szója után a legfontosabb hüvelyes. Nálunk paszulynak is hívják, Erdélyben még ma is fuszulykának. Számos országban bokorbab, karósbab, ill. vesebab a neve, így az Egyesült Államokban is, ahol ez a kifejezés egy határozottan vese alakú, vörös, sötétvörös vagy fehér magvú fajtacsoportra vonatkozik. Brazília, Kína és az Egyesült Államok együttvéve a világ szárazbab termésének több mint egyharmadát termelik. A szárazbabot különösen nagyra becsülik a latin-amerikai és a karibi konyhában.
A harmadik legfontosabb bab a lóbab (Vicia faba). Ez Európa első számú babja, az Egyesült Államokban kevésbé ismerik. A lóbab nem tűri a forró időjárást, nyáron a mérsékelt övben csak a hűvösebb, télen csak a melegebb területeken termesztik. A lóbab – ellentétben a fentebb tárgyalt babokkal – kismértékben fagytűrő. A magok nagyok és szabálytalanul laposak.
A babok fajtái
Szárazbabok
vesebab (Kidney bab), pinto bab, vajbab (Lima bab), adzuki bab, mungó bab, tűzbab, rizsbab
Szárított nagyszemű disznóbabok
lóbab, nagy szemű disznóbab, disznóbab
Szárazborsók
borsó (kerti borsó, veteményborsó), takarmányborsó (homoki borsó)
Egyéb bab-és borsófajták
csicseriborsó, tehénborsó, kajánbab, bambarabab, jácintbab, kardbab, szárnyasbab, bársonybab, szójabab, lednek, csillagfürt, édesgyökér (a medvecukor nevű édesség ízesítőanyaga), földimogyoró!!!! (távoli rokonságban van a mogyorókkal:()
Összefoglalva
- magas fehérjetartalom- 22-35%/100 g (a hús fehérjetartalma 12-25 mg/100 g, a krumplié 2,5 g/10 g) Ha vegán vagy, mindennap kell hüvelyest enned!
- segítenek a bélrendszer jó működésében
- csökkentik a szívbetegségek kockázatát
- ízületi gyulladásban is jó hatásúak
- vércukorszint stabilizáló hatásúak
- néhány fajtájuk a reproduktív szerveinket erősíti
- támogatják a veseműködést
- gabonával, zöldségekkel tökéletesen komplett étel
A babok energiája enyhébb, mint a gabonáké, segítenek sokkal nyugodtabbnak érezni magunkat és elfogadni a világot, melyben élünk.
A bab főzése
A babot főzés előtt mindig válogassuk át, és alaposan mossuk meg! Érdemes őket mindig beáztatni. Általában este beáztatod és reggel főzöd, vagy reggel beáztatod és este főzöd.
Ha nincs idő beáztatni, akkor midenképpen érdemes kuktában főzni, és egyébként is ajánlom a kuktát, mert hamarabb megfő.
Fontos, hogy mindig só nélkül főzzük, így könnyebben puhul a bab (a só megakadályozza a babot, hogy elegendő vizet vegyen föl), és tehetünk bele tengeri füvet (pl. kombut vagy wakamét), hogy még könnyebben emészthető legyen számunkra.
A babot, a gabonákkal ellentétben, soha nem az áztató vizükben főzzük. Annyi friss vizet öntünk a babra, hogy alaposan ellepje. Kuktában kb. 45 perc a főzési idő, fazékban kb. 70-80 perc. Ha elzártuk a gázt, érdemes még hagyni a fedő alatt puhulni a babocskákat. Ez nyilván a fazékra vonatkozik, mert a kukta tetejét egyébként is csak később tudjuk levenni.
Forrás: Terebess, Sebestyén Szilvia: A fehérjében gazdag makrobiotikus ételek